Az autoimmun hólyagos bőrbetegségek diagnózisa
A diagnózis felállítása
Az autoimmun hólyagos bőrbetegségek diagnózisa lényegében négy feltétel alapján épül fel:
1. Klinikai kép;
2. Szövettani vizsgálat (biopszia);
3. Direkt immunfluoreszcens vizsgálat a hólyag melletti ép területről származó mintából;
4. Szerológiai vizsgálat a keringő autoantitestek kimutatására indirekt immunfluoreszcenciával és/vagy úgynevezett ELISA (enzyme-linked immunosorbent assay) vizsgálattal.
Direkt immunfluoreszcens vizsgálat (DIF)
Az immunfluoreszcens vizsgálat alapvetően egy speciális hisztokémiai festési technika, melynek lényege, hogy általa a vizsgálatot végzők képesek kimutatni az antigén-antitest kötődés meglétét mikroszkópos megfigyelés alkalmával. A DIF során a bőrből vagy nyálkahártyából vett mintában vizsgálják a szövetben jelenlévő antigén-antitest komplexet és annak jellemzőit. A felismerhető mintázatok alapján elkülöníthető például a pemphigus és a pemphigoid betegségcsoport. Röviden arról szól a vizsgálat, hogy a páciens bőrének vagy nyálkahártyájának mintáját lefagyasztják, majd érintkezésbe hozzák egy fluoreszcens anyaggal, amely az összes antitesthez kötődik. Ezután mikroszkóppal megvizsgálják, hogy van-e fluoreszcencia. Ha nincs fluoreszcencia, akkor a DIF negatívnak mondható. Ha pozitív, az epidermiszen belüli reakció látható, akkor pemphigus feltételezhető. Ha pozitív a dermális-epidermális csomópont fluoreszcenciája, akkor szubepidermális autoimmun bullózus betegség feltételezhető (amelyek közül a leggyakoribb a bullózus pemphigoid).
Szerológia vizsgálatok (Indirekt immunfluoreszcens vizsgálat, ELISA)
A szerológiai vizsgálatok során nem bőr- vagy nyálkahártya mintát elemeznek, hanem a beteg (vér)szérumát. Az indirekt immunfluoreszcens vizsgálat (IIF) során idegen szövet (például majom, nyúl, tengerimalac vagy humán nyelőcső) bevonásával végzik az antitestek kimutatását: a szérumot az idegen szövet metszetével kombinálják, hogy a vérben lévő autoantitestek kötődhessenek és a megfestés révén mikroszkóp alatt láthatóvá váljanak. Lényegében arra a kérdésre keresik a választ, hogy van-e a beteg szérumában valamilyen bőrben megtalálható antigén ellen létrejött ellenanyag. Szintén a szérumban lévő antitestek jelenlétének megerősítésére, valamint a mennyiségüknek a kimutatására szolgál az IIF-nél pontosabb és automatizálható vizsgálat, az ELISA (enzyme-linked immunosorbent assay).
Figyelmeztetés: Az itt olvasottak csupán tájékoztató jellegű információk, nem helyettesíthetik a szakorvosokkal történő konzultációt!