Az autoimmun hólyagos bőrbetegségek diagnózisának felállítása
Az autoimmun hólyagos bőrbetegségek diagnózisa lényegében négy feltétel alapján épül fel:
1. Klinikai kép;
2. Szövettani vizsgálat (biopszia során vett bőrmintából);
3. Direkt immunfluoreszcens vizsgálat a hólyag melletti ép bőrterületről származó mintából;
4. Szerológiai vizsgálat a keringő autoantitestek kimutatására indirekt immunfluoreszcenciával és/vagy úgynevezett ELISA (enzyme-linked immunosorbent assay) vizsgálattal.
Direkt immunfluoreszcens vizsgálat (DIF)
Az immunfluoreszcens vizsgálat alapvetően egy speciális szövettani festési technika, melynek lényege, hogy általa a vizsgálatot végzők képesek kimutatni az antigén-antitest kötődés meglétét mikroszkópos megfigyelés alkalmával. A DIF során a bőrből vagy nyálkahártyából vett mintában vizsgálják a szövetben jelenlévő antigén-antitest komplexet és annak jellemzőit. A felismerhető mintázatok alapján elkülöníthető például a pemphigus és a pemphigoid betegségcsoport. Röviden arról szól a vizsgálat, hogy a páciens bőrének vagy nyálkahártyájának mintáját lefagyasztják, majd érintkezésbe hozzák egy fluoreszcens anyaggal, amely az összes antitesthez kötődik. Ezután mikroszkóppal megvizsgálják, hogy kóros-e a fluoreszcencia. Ha a fluoreszcencia nem kóros, akkor a DIF negatívnak mondható. Ha pozitív, azaz kóros, akkor aszerint, hogy milyen a mintázata, más és más autoimmun hólyagos betegségről van szó. Ha az epidermiszen belüli „lépesmézszerű” reakció látható, akkor pemphigus feltételezhető. Ha a dermisz-epidermisz határa fluoreszkál vonalszerűen, akkor akkor szubepidermális autoimmun bullózus betegség feltételezhető (amelyek közül a leggyakoribb a bullózus pemphigoid).
Szerológiai vizsgálatok (Indirekt immunfluoreszcens vizsgálat, ELISA)
A szerológiai vizsgálatok során nem bőr- vagy nyálkahártya mintát elemeznek, hanem a beteg vérének egy összetevőjét, a sejtmentes szérumot. Az indirekt immunfluoreszcens vizsgálat (IIF) során majom nyelőcsövön végzik az autoantitestek kimutatását: a szérumot a nyelőcső metszetére pipettázzák, hogy a vérben lévő autoantitestek kötődhessenek, majd az ezt követő megfestés révén mikroszkóp alatt láthatóvá váljanak. Szintén a szérumban lévő autoantitestek jelenlétének megerősítésére, valamint a mennyiségüknek a kimutatására szolgál az IIF-nél pontosabb és automatizálható vizsgálat, az ELISA (enzyme-linked immunosorbent assay). Ennél a vizsgálatnál egy műanyag lemez apró kis lyukacskáiban ülnek a vizsgálni kívánt autoantigének, s az autoantitest-autoantigén kötődést színreakcióval mutatják ki. E szerológiai vizsgálatok lényegében arra a kérdésre keresik a választ, hogy van-e a beteg szérumában valamilyen bőrben megtalálható autoantigén ellen létrejött ellenanyag.